—Szóval mi is ez az egész?
— Neten találtam, az a neve, hogy Kő-Kő-Kő.
— Ez valami társasjáték?
— Társasnak társas, hogy játék-e? Na az majd kiderül. De először nevet kellene találnunk. Úgyis annyira elaludtál, legyél Szundi.
— És ha már törpenevek, te meg legyél Morgó.
— Menő köszönés is kell.
— Ez egyszerű: Jóasszony Tesó!
— Naaaa, én is ezt akartam mondani! Na de akkor már csak a kiindulópontunkat kellene megtalálnunk…És akkor kalandoraink rájöttek, hogy valami egészen furcsa dolog zajlik otthonaikban: a budapesti fürdőszoba és a valenciai konyha falicsempéi kísértetiesen hasonló stílust képviselnek.
— Hát ez tényleg nagyon furcsa. Menjünk utána!
De ez nem ment ilyen egyszerűen, a kalandorkodás ugyanis sok energiát igényel. Úgyhogy először is Szundi segítséget kért a kávétól, hogy felébredjen, majd Jancsitól, hogy mi legyen az ebéd (husis tészta). Morgó próbált segítséget kérni Zoétól, de csak egy köhögés volt a válasz. De legalább kiderült, hogy Valenciában a konyhai csempe még a liftaknába is utat tört magának!
Morgó fel akarta dobni a dolgokat, ezért versenyezni hívta Szundit. Megetette és elaltatta a gyerekeket, majd indulhatott az ebéd- és kávéfőzőverseny, amit Morgó fölényesen meg is nyert. (Jótanács: ha gyors ebédre vágysz, NE egy kétévestől kérdezd meg, hogy mi legyen az ebéd.)
Kalandoraink egyike már jóllakott, a másik még várta a csodát. De addig is benyúltak a hűtőbe, és konstatálták, hogy ott csukott szemmel is könnyű eltájékozódni. A fűszerek felismeréséhez azonban több kell némi tapogatózásnál (és néha a szaglás sem elegendő).
Morgó elhatározta, hogy a kis mellékküldetés után segít Szundinak, hogy finomabb legyen az ebédje: azt javasolta neki, hogy szórjon a husis tésztára összemorzsolt friss sajtot.
Szundi ezután megpróbált konfrontálódni, de konfliktuskezelés lett belőle (végső soron magával a problémával sikerült konfrontálódniuk). El is döntötték, hogy ezután nem egymást, hanem a problémát tekintik majd ellenségnek.
Morgó megpróbálta megijeszteni Zoét, majd közkívánatra Jancsit. De ijesztgetni nem is olyan egyszerű. Viszont átsuhant egy kósza szellő az éteren, és lám, Szundi konyhájának és Morgó fürdőszobájának szombat délutánig Bunker lett a neve.
Ezt megünneplendő Morgó megpróbálta utánozni Zoét, Szundi pedig Morgót. De a gyerekek trollok.
De mivel valahogyan csak meg kellett emlékezni erről a nagy eseményről, Szundi kiírta az erkélyére: „A TESTVÉREMMEL TESÓBUNKINK VAN”. Szundi és Morgó a WhatsAppra is kitette ezt a fantasztikus hírt.
Morgónak viszont rombolhatnékja támadt.
— Kiszórtam a zöldszemetet, kapja be a szomszéd.
— Te rombolsz, én rendet rakok. Ideje újrarendszerezni a karanténkaja-készletemet.
—Nagyon szép lett! Akkor én pedig megjavítom az ablakpárkányt, agyon van zsúfolva mindenféle oda nem illő dologgal, így nem lehet a teraszon üldögélve pihenni. Így ni.
De valahogy valami még mindig hibádzott. Aztán kalandoraink rájöttek, hogyan lehetne megoldani a problémát: Fejkendőtesók lettek!
Így, hogy már teljes harci-kalandordíszben pompáztak, meg is ígérték egymásnak: Amikor elköltöznek, bunkijuk egy darabját, a híres-neves csempét magukkal viszik, hogy a következő lakás dísze lehessen. Sőt, a másiknak is adnak belőle! Így a tesóbunki örökké élhet.
A paktumot egy középsőujjas-puszis szelfivel koronázták meg.